Hát ez a rész is elérkezett, az életemben. Sokszor néztem merengően, Apámat, Apósomat, egyéb apukákat, ahogy a hétköznapok munkás pillanatai között csúsznak jobbra-ballra, terelgetik családjukat, dolgoznak mint disznó, és közben kopik a cipőjük, nő az arc és fejszörzetük...
Egyre bozontosabb az ábrázatom, hosszú a hajam, nagy a szakállam. Most gondoltam bele, hogy 3 éve nem vettem új cipőt magamnak. Ez azt vonja maga után hogy mostanra, a lakk cipőm, és a hegyi bakancsomon kívül minden copőm szépen leamortizálódott. Nincs normális utcai cipőm állapítottam meg decemberben.
Akkor arra szántam el magamat hogy veszek egy újatt. A családi büdzséből, szépen Rékával egyeztetve félre tettem az erre szánt összeget (max. 25 000 Ft.), és nézegettem a naptáramat, hogy mikor tudok elmenni cipőt venni.
Alapba már ez problémás számomra, mivel utálok vásárloni, kajtatni a plázában az isteni csuka után, lerázni a nyomulós eladókat stb.. De még egy ennél is nagyobb gonddal szembesülök már 3 hónapja folyamatosan. Állandó jelleggel elsikkasztódik ez a pénz valami másra. Hol egy plusz számla amit be kell fizetni, hol valami építkezős dolog, hol valami plusz program ami elviszi a zsetont. Szerencsére a pénz nem haszontalan dolgokra megy el, de a cipő táma egyre nagyobb méreteket ölt 36-os problémából, kezd 42-es lenni.
Tehát szakadt cipő maradt, az új célhónap: április.
Új kormányt! Új cipőt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése